Fiam születésére Pop

Ide ide fiamat kezembe
Hadd szorítsam a szívemhez öt!
Mintha volnék ujonnan teremtve
Hogy éltemnek ifju lombja nött!

Na ruky mi dajte môjho syna
Nech si ho sem k srdci pritisnem
Nádej nový život probebudila
V náruči rada ho priviniem

Üdvözöllek, lelkem szép kis ága
Üdvözöllek, édes magzatom!
Sirás odnak bánatos zajába
Beleolvad örvendö dalom
Vítam ťa, halúzka dušecmojej
Vítam ťa, ty plod môj nejsladší
Z hrdla mi znie preradostná pieseň
Topí sa v tvoejom prvom plači

Kis parányom, milyen nagy örömmel
Állok itt és nézem képedet!
Kell-e még pap? Örömkönnyeimmel
Keresztellek én meg tégedet
Maličký môj, s akým veľkým šťastím
tu stojím a hľadím na teba!
Radostnými slzami ťa krstím
K môjmu šťastiu kňaza netrea

Csillagász lett végre is belölem
Itten allok csillagom elött
Arcvonásit hosszasan szemlélem
S talílgatom a távod jövöt
Akoby by som bola hvezdárom
ktorý novú hviezdu objavil
Do tváre, ti tu hľadí skúmavo
čo ťa čaka, aby odhalil

A reménynyek nagy virágos fája
Mit e csillag fénye fölmutat
Csak ne szálljon kord ér reája
Mely leszedné a virágot
Nádej, si jako rozkvitnutý strom
Len aby ti mráz neublížil zlý
Naň svetlo jeho hviezdy padlo
aby tie kvety nepomrzli

Oh halál, te nem lész oly kegyetlen
Hogy magaddal rántsd idö elött
Nem enyém lesz ö-tartsd ezt eszedben
A kertnek nevelem én fel öt
Ó, smrť, sľúb mi, že nebuddš krutá
a nevezmeš mi ho predčasne
Nebude len môj, nedám mu putá
Pre zem, pre zahradu vyrastie

Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan
Én a sorbul kiöregedem
Iparkodni fogsz túltenni rajtam
Vagy netöltöd legalább helyem?
Ak mi dni odbijú čas pokoja
čas si ma starobou obdarí
Viem, že ty budeš lepší jako ja
Nahradiť mas a ti podarí

Vajha egykor ekkép szélanának
Nem busulva sirom szélinel:
Meghalt! De nincs kára a hazának
Nincs, mert lelke a fiában él.
A nad hrobom až mi mi ponesú reč
nech žial sa do vetra nevpije
Zomrela! Zem nepobadá, je preč
Ale navždyv synovi žije

(Debrecen, 1848. December)